Kolosi Tamás, a Tárki elnöke A rendszerváltás és az értelmiség bűnei címmel tartott bevezető előadásában azon véleményének adott hangot, hogy a rendszerváltás élharcosa alapvetően a kulturális elit volt. Ezen értelmiségi kör túlnyomó többsége szerinte azt ugyan természetesnek vette, hogy a változások átalakulásokkal, üzembezárásokkal, munkahelyek megszűnésével járnak, azt azonban elképzelhetetlennek tartotta, hogy ugyanez a rendszerváltás az értelmiségi érdekszférában is megvalósuljon. Ezért mindent elkövetett, hogy a többi közt a felsőoktatásban, a tudományban, a kultúrában vagy akár a médiában minél puhább, egyszerűbb legyen a váltás.
A kutató úgy fogalmazott: azt nem tartották elképzelhetetlennek, hogy egy kohász munka nélkül maradjon, azt azonban igen, hogy újságíró vagy színész kerüljön az utcára. Hozzátette: a felsőoktatás vagy az egészségügy ameddig lehetett – sok területen máig – kitartott, míg a könyves szakma vagy a média már átesett a privatizáción. Kolosi Tamás emellett problémának tartotta azt a tematikát is, amelyet az értelmiség vezette rendszerváltás írt elő a közbeszéd számára: háttérbe szorult az, hogy mi lenne hasznos a társadalom számára, míg érték- és ideológiai konfliktusok kerültek előtérbe. Úgy folytatta: 2000-ben a politikai vezetés is változást kezdeményezett, Orbán Viktor miniszterelnökként ugyanis ekkor hirdette meg, hogy Magyarországon senki sincs középen, a társadalom kettéosztott.
A kutató szerint az ezután következő időkre tehető az a folyamat, amikor Magyarország a rendszerváltás élharcosából sereghajtójává vált, amikor már a megosztott politikai elitet a másik oldal iránt érzett gyűlölet motiválja, és annak tisztességét is megkérdőjelezi. Mindez – mint mondta – ellehetetleníti a közmegegyezést, egy nemzeti minimum létrehozását. Kolosi Tamás közölte: a média már átesett a privatizáción, ugyanakkor az azt alakító értelmiségiek a rájuk jellemző gyűlöletkampány részeként működnek.
Az előadását követő beszélgetés során Borókai Gábor (Heti Válasz) nem értett egyet azzal, hogy a megosztottság egy konkrét időponthoz vagy személyhez lenne köthető, mert szerinte az az említettnél sokkal régebbre nyúlik vissza. Úgy vélte: a megosztottságnak jó oldala is van, például az, hogy létezik vita a társadalomban. Szauer Péter (HVG) ugyanakkor úgy vélekedett: a vitához a tények ismerete szükséges, ehhez viszont olyan szerkesztőségek kellenek, amelyek közlik a híreket. Jelenleg azonban bizonyos hírcsatornákon nem folyik tájékoztatás, vagy olyan folyik, ami a közélet fontos kérdéseit nem érinti – jelentette ki. Közölte még: a magyar társadalomnak legalább a fele – internet-kapcsolat hiányában – nem fér hozzá befolyásmentes médiatartalomhoz.